Hortobágy, 2016. június 18.

 

                  Drága András! Drága Ildikó!

 Kedves Gyógyítók! Tisztelt hazai és külföldi Jelenlévők!

 

     Több napig kutattam a világirodalom nagyjainak munkái között, hogy méltó idézettel fejezhessem ki a Kovács-Magyar Andrással való, számomra jelentős találkozásaim - de megfelelőt nem találtam. Bár nagyon szerettem volna, mégsem tudom ezzel kezdeni pár perces mondandómat. Ezért engedjék meg, hogy fölelevenítsek Önök előtt öt felejthetetlen pillanatot a sok száz közül a Vele való találkozásaimról, egy-egy percben.

 1.) 2010-ben feleségem betegségére kerestünk gyógyulást, amikor az interneten rátaláltunk Kovács-Magyar András előadásairól készült filmjeire. Az úttörő gyógyításairól szóló filmjei mellett - nagy örömünkre - a mi éhségünket és szomjúságunkat is kielégítette a misztikus megközelítésű istentudatról és a magyar szellemcsalád híres alakjairól szóló előadásaival. Őt látva így fogalmaztam magamban akkor: aki az ő előadásait hallgatja, lehet bárhol is élő magyar ember, az soha nem fog elmerülni a különböző népek langyos tengerében. Enciklopédikus tudása, mély emberismerete, remek szónoki tehetsége annyira magával ragadott, hogy föltettem a kérdést: vajon eljön az idő, amikor megszoríthatom ennek az embernek a kezét? Elmondhatom-e egyszer Neki, hogy miként változtatta meg szemléletünket, hogy hányszor szerzett boldog estét, hogy mily nagyra becsülöm mindazért, amit tesz? Jó lenne, ha megmondhatnám egyszer neki, hogy családom nevében is mindezt KÖSZÖNÖM!

 2.) 2011-ben elképzeléseinket felülmúlta, hogy feleségemmel személyesen is fölkereshettük, amikor otthonában kopogtatásunkra ajtót nyitott. Találkozásunk végén a gyógyító szobája polcain lévő összes saját videokazettájával megajándékozott minket és az erdélyi szellemtestvéreinket, mondván: ,,vigyétek és másoljátok, hogy minél több emberhez eljusson!”. Meghatódásunkban nehezen találtuk meg a kijárati ajtót – de ő kikísért és közben arca ragyogott az ajándékozó szeretet fényétől.

3.) 2012. elején abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy bepillantást nyerhettem az akkor készülő könyve műhelymunkáiba, miközben több napon át a kedves felesége, Ildikó vendégszeretetét is élvezhettem. Ildikót akkor ismertem meg, és csodáltam a gyógyításról, a homeopátiás szerekről tartott előadásait, ugyanúgy, mint mélyreható ismereteit a művészetek, az irodalom és a világvallások terén. Ő is mindenben a kedvemben járt, igazi családi otthont teremtett. Felejthetetlen élmény volt az a pillanat, amikor egy hűvösebb reggelen András meleg takarókat hozott fel a szobába - láttam, hogyan siet hozzám a lépcsőn és éreztem, hogyan árad felém a szavakkal kifejezhetetlen szeretet, jóság és gondoskodás.

 4.) Egy évvel ezután Kolozsváron intéztem hivatalos dolgaimat, mikor nagy vérnyomás-emelkedés tört rám. Gyors szívverést éreztem, ami nagyon megijesztett. Egy padig vánszorogtam és onnan hívtam föl. Egyet csengetett csak a telefon, mire hallhattam a hangját: ,,angol magánórán vagyok, de hallgatlak: mi a gond Attila?” Én csak a vérnyomásom értékét tudtam elmondani, mire ő megnyugtatóan válaszolt, és rokonszenvező, gyógyító, simogató hangja hatására megszűnt a leírhatatlan örvény körülöttem.

5.) Ez év elején ismételten egészségi problémáim adódtak. Levelemre András azonnal válaszolt Amerikából, sőt, hazajövetelük után itthon kimondottan számomra készített gyógyító információs cseppet. Hogy lehet ezt mindkettőjüknek megköszönni? András hazajövetelük után rögtön fogadott és azóta is több alkalommal személyesen gyógyított engem elsősorban ő, és szakmailag jól képzett tanítványai, akiknek ezúttal szintén köszönetet mondok. Három nappal ezelőtt ismét találkoztam Andrással – ő ismét szeretettel hajolt fölém, rám tette áldott kezét és gyógyított.

 - Amint mondtam, nem találtam megfelelő idézetet András méltó köszöntésére. Aztán rájöttem, hogy miért? Mert a világirodalmi művek szerzői nem találkoztak olyan ihletett tudású, finom rezgésű, nemes lelkületű emberrel, mint Kovács-Magyar András, kinek minden mondatában, minden tettében a JóIsten megnyilvánulását látom és érzem. Ezért egy mindnyájunk által ismert könyv, az Újszövetség lapjai jelentek meg előttem, amikor az előbb fölsorolt, és valóban megtörtént találkozásainkat – mintegy összegezve - idézet helyett sorba vettem:

   Drága Barátom! Köszönöm Neked, hogy amikor éheztem és szomjúhoztam az igazságot, akkor megmutattad az igaz utat, amikor kopogtattam az ajtódon, megnyitottad előttem, amikor hideg volt, betakartál, amikor félelem tört rám, megnyugtattál, és amikor beteg voltam, meggyógyítottál.

     - Köszönöm a Mennyei Atyánknak, hogy ma Andrást barátomnak szólíthatom, mesteremként tisztelhetem és gyógyítómként csodálhatom.

     - Köszönöm a JóIstennek, hogy ma, Keresztelő Szent János ünnepén a hortobágyi napsütésben itt ülhetek Ildikó és András mellett, és mindezt Önök előtt elmondhattam!

 

        Dr. Nagy Attila, Sepsiszentgyörgy